Macklemoreról már nem egy cikket írtak a Bravo magazinban és nem is egyszer adott már olyan interjút, ami bekerült ebbe a roppant népszerű magyar ifjúsági lapba. Most egy olyan cikket pötyögtem ki nektek egy Bravo számból, amelyben Mackle őszintén vall függőségéről.
BRAVO: A dalszövegeidben és az interjúkban is őszintén beszélsz az életed sötét korszakáról. Hogy kerültél bele ebbe az egészbe?
Macklemore: 14-15 éves lehettem, amikor először inni kezdtem. Addiktív személyiség vagyok, aki könnyen rákap a dolgokra, ezért nem túl meglepő, hogy hamarosan az ivás is rendszeressé vált - a marihuánáról és a többi dologról nem is beszélve. Egyszerűen képtelen voltam mértéket tartani - ez pedig az évek alatt egyre csak nehezebbé vált. Aztán hirtelen ismert lettem, és ettől teljesen elszálltam. Az életem másról sem szólt, csak a csajozásról, a drogokról és az egómról.
BRAVO: Hogy sikerült kijönnöd belőle?
Macklemore: Mindig is szerettem volna kitisztulni, megszabadulni a függőségtől. De egyszerűen nem tudtam, hogyan fogjak hozzá. Aztán 2008-ban apukám közbelépett, és elvonóra kerültem. Ott minden megváltozott. Teljesen más szemszögből kezdtem szemlélni az életet, helyre került a gondolkodásom. Megismertem egy buddhista szerzetest is, ő vitt végig ezen az egészen. Nagyon nagy hatással volt rám, sokat tanultam belőle.
BRAVO: Tehát a vallás is közrejátszott a dologban?
Macklemore: Valamennyire igen. A szerzetes magával vitt egy kolostorba. Szertartásokon vettünk részt, énekeltük. És valamikor, éneklés közben egyszer csak elárasztott egyfajta békés, boldog érzés. Egyszer régen már volt hasonló élményem az életben, meditálás közben. Elértem a tökéletes boldogság állapotát - de aztán pillanatokon belül vége lett, és tudtam, hogy újra csak a lejtő vár rám. Most viszont a szerzetesek között végre úgy éreztem, hogy nem kell visszaesnem. Azóta is rendszeresen meditálok és imádkozom. Úgy érzem, segít egyben tartani az életemet.
BRAVO: Ezenkívül mi segít abban, hogy talpon maradj?
Macklemore: A munkám, a mindennapi sikereim. Amióta nem cuccozok, komolyan tudom venni azt, amit csinálok, és nemcsak a karrieremben, de a magánéletemben is jobban teljesítek. Közelebb kerültem az emberekhez, boldog vagyok a barátnőmmel, jóban vagyok a családommal, a rokonaimmal. Tudom, hogy ha tovább iszom és drogozom, semmi sem valósult volna meg ebből. Sok művész vallja, hogy beállva kreatívabb és jobban tud dolgozni - nekem ez nem megy.
BRAVO: Könnyen tartod magad? Vagy vannak nehéz pillanataid?
Macklemore: Az elmúlt időszak elég húzós volt. Rengeteg kihívással kellett szembenéznem. Az állandó nyomás, a stressz, az elvárások, a sok utazás és az, hogy egyszerűen nincs időm kipihenni magam, eléggé kikészít. Néha besokallok ettől az egésztől és szívesen elmenekülnék - talán ez járt a fejemben, amikor megcsúsztam egy kicsit.
BRAVO: Mit értesz azon, hogy "kicsit megcsúsztál"?
Macklemore: Véget ért a turné és hirtelen nagyon megváltozott minden. Az ember könnyen hozzászoklik ahhoz, hogy mindennap emberek ezrei előtt lép fel, aztán mindez hirtelen megszűnik. Meg is betegedtem. Elmentem egy orvoshoz, aki felírt valami gyógyszert a köhögésemre - egy nap alatt kivégeztem az egész üveget. Aztán beszereztem a következőt. Rákaptam és világossá vált, hogy kezdek visszacsúszni. Akkor felhívtam egy barátomat, akit az Anonim Alkoholisták gyűlésein ismertem meg - ő segített rajtam.
BRAVO: Üzennél valamit azoknak, akik hasonló problémákkal küzdenek?
Macklemore: Azt, hogy mindig van kiút és hogy a sorsuk a saját kezükben van!